Mire a dátum szerinti Karácsony elérkezett, mi már harmadszor ünnepeltünk (először Zolival, aztán Zsaniékkal, mert ők Karácsonyra hazautaztak), de bizton állíthatom, nem igaz a mondás, miszerint jóból is megárt a sok. A gyerekek ez alkalommal is pontosan úgy örültek minden ajándéknak, ahogy ezt megelőzően. Persze a nagy szám a Papa, és Mama jelenléte volt, mert az itt lakó testvéreinkkel azért 1-2 havonta találkoznak. Úgyhogy nagyon vártuk már őket, hiszen utoljára a nyáron találkoztunk.
A vízzel rajzolás nagyon tetszett nekik, ezt a játékot azóta is rendszeresen gyűrjük.
Most már Emmát is nagyon lekötik a mesekönyvek, pláne, ha a Mama, vagy a Papa mesél belőlük.
Párnacsata és birkózás. Úgy tűnik a Papa elnyűhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése