Tengerparti kirándulás LLantwit Major-be

Január végére egy nyugodt hétvégét terveztem, annak ellenére, hogy tudtam, Zoli és Julcsi ismét meglátogatnak bennünket :). Ezért a kirándulást hosszú vita előzte meg. Sajnos rajtam kívül mindenki támogatta az ötletet (hiába bizonygattam, hogy én már láttam, az itteni bícsen csak iszap és sár van, meg gusztustalan hínárok, giliszták, csúszómászók). Zolival még csak-csak elbírtam volna, de a lányok haragját nem vonhattam magamra, ezért elindultunk. Legnagyobb szerencsétlenségemre ez a part gyökeresen különbözik az általam eddig látottaktól: szép volt, és tiszta.

Kopi meg is eresztett egy-két gyenge poént a füléről és fejéről lelógó férgekről meg gilisztákról.
Egyébként nem volt hosszú utazás, ha jól emlékszem kb. 35 km-t autóztunk. A part egy része homokos volt, felette apróbb kavicsos, majd sziklás rész következett.

Napok óta először nem esett az eső, és először sütött ki a nap, ezt mi is, a gyerekek is nagyon élvezték.
A parton emelkedett egy gyönyörű sziklafal, ahová egy ösvény vezetett fel.
A fal tetejéről ilyen látványban lehetett részünk:
A sziklafal tövében pedig egy érdekes sziklapad volt, több szintes, a víz szabályosan beirdalta, nagyon jól nézett ki:

A gyerekek megpróbálták kiszedni a kövek rései között élő kagylókat, szerencsére nem jártak sikerrel. Szép csigaházat viszont találtunk bőven, sőt, Ivett hazacipelt egy kb. 5 kg-os követ is. Bár el kell ismernem, hogy szép kő, meg hasznos is, mert ceruzát lehet tárolni a benne lévő lukakban.
Emma addig szaladgált a sziklapadon, míg sikerült beleesnie az egyik nagyobb víztócsába. Ez véget is vettett a kirándulásnak, mert nem volt nálunk váltóruha, amit ráadhattunk volna.