Az Úrjézus kegyelméből ismét elérkezett hozzánk Szent Karácsony ünnepe, ahol egymás között, titokban nem is a Megváltó világra jöttét ünnepeltük, hanem annak örültünk, hogy korosodó szüléink átvészelték a repülés megpróbáltatásait, és mindenféle nehézségek ellenére együtt lehetett pár napot a család.
Az Úrjézus kegyelme mellett a Szentendrei Mák- és Diódaráló Marathonnak, Anyu fáradhatatlan munkájának, és Apu elveinek háttérbe szorításának (ami nagy tömegű ételféleségek repülőn történő szállítására vonatkozik) köszönhetjük, hogy itt, az egy főre eső legtöbb birkák országában dőzsölhettünk a hungaricumokban, mint töltött káposzta, gyulai-kolbász, vagy túró rudi.
A gyerekek láthatóan élvezték, de remélem a többieknek sem okozott maradandó károsodást a 40 m2-en eltöltött néhány nap.
Íme a képek:A gyerekek láthatóan élvezték, de remélem a többieknek sem okozott maradandó károsodást a 40 m2-en eltöltött néhány nap.
A pókember-zoknit azóta sem sikerül túl gyakran kimosni, közelharcot kell vívni érte.
A fürdőkád takarítással töltött idő viszont jelentősen megemelkedett, köszönhetően Kopi kádban használható vízálló krétáinak.
