Karácsony - 2008.12.26

A tavalyi Karácsonyhoz hasonlóan az ideit is a UK-ben töltöttük. Sajnos ilyenkor nagyon drága a repülőjegy, nyolc repülőjegy pedig még drágább.

Dóri dolgozott az ünnepek alatt Dublinban, Zoliék hazautaztak Magyarországra, ezért most nem volt együtt a család, de Anyuék meglátogattak bennünket. Úgysem látták még, hol, és hogyan lakunk, meg, hogy hol. Eszembe is jutott, hogy vén korukra milyen világlátott polgárokká válnak, lassan többet járnak repülővel, mint autóval.
Természetesen rengeteg ajándékkal érkeztek, pedig Zsani és Zoli ajándékaitól már eleve roskadozott mindkét szekrényünk teteje, úgyhogy a nap fénypontja az ajándékozás volt. A gyerekeknek azért, mert már egy hónapja várták, nekünk pedig azért, mert láttuk mennyire örültek a játékoknak. A nagymamának, meg a nagypapának is örültek, de azért a játékoknak jobban (legalábbis aznap este). Íme az este képei:

Itt látható a "karácsonyfánk" is, ami olyan ronda volt, hogy már majdnem szép. Természetesen szerettünk volna egy igazán szép fát venni, ezért elmentünk az Argosba két héttel karácsony előtt. A katalagusban százféle, igazán mutatós karácsonyfa közül lehetett választani. Ezért eléggé meglepődtünk, mikor kiderült, hogy már elfogytak nem csak az olcsó és szép fák, de a drága és szép, az olcsó és csúnya, valamint a drága és csúnya fák is. A díszítésekkel ugyanez volt a helyzet. Otthon aztán szétnéztünk, honnan lehetne még karácsonyfát rendelni, de mindenhol elfogyott már, kivéve az Amazont, meg az Ebayt, itt még volt 1-2 típus. Nos, a miénk természetesen Kínában készült, és a képen, mikor megrendeltem, egyáltalán nem ilyen színe volt. Biztos rosszul volt beállítva a fehéregyensúly a fakupec gépén. No mindegy, jövőre már novemberben megvesszük a fát, az biztos.



Már nagyon jól jött az új alvómellény, immár mindketten kinőtték a 4 évvel ezelőtti, Botinak készült példányokat. A cicának is nagy a sikere, bár manapság már többnyire a játéksütőben tölti ideje nagy részét.

A "szemlátó" azóta is nagy népszerűségnek örvend, a LEGO-autó sajnos romjaiban hever. Kétszer összeraktam, a harmadikkal várok pár évet még.

Wall-E-val Apunak meg kellett küzdeni rendesen, de megérte: még hetek múlva is a kedvenc játéka maradt Botinak. Mára vesztett kicsit vonzerejéből, lehet azért, mert nem bírta a kiképzést, és a lábai már csak korlátozottan működnek.

London Aquarium - 2008.11.01

Ezen a hétvégén Ivitől kimenőt kaptam, vagyis felmentést gyereknevelés alól. Ő elvitte a gyerekeket a London Aquariumba, ezért erről ő fog írni, én pedig kivételesen nem fényképeket, hanem egy kis videót töltök ide fel, ebből jobban kiderül mennyi imádták a gyerekek ezt a programot.

Coventry II

A második szeptemberi látogatásunk alkalmával sikerült kifogni egy napsütéses időszakot, el is mentünk gyorsan egy nagy parkba, illetve játszótérre. Vagyis ez volt a terv, de végül egyedül vittem a gyerekeket, mert Zolinak épp elkezdődött házmesteri munkája, és csak délben tudott csatlakozni. Csak feldobok pár képet kommentár nélkül, hogy haladjunk:

Coventry-ben Zoliéknál - 2008. szeptember

A következő néhány blogbejegyzést néhány hónap késéssel írom, de azért igyekszem behozni magam, és többé nem fordul elő.
Szeptemberben kétszer is meglátogattuk Zolit és Julcsit, igaz, a második alkalommal csak hármasban támadtunk: a gyerekek és én. Ivit otthon hagytuk, hogy tanulhasson az októberben esedékes vizsgájához. Ennek a vizsgának sikerülnie kell ahhoz, hogy szerződéses ügynöke lehessen az EU-nak, ami normális fizetést, fizetett szabadságot, meg ilyesmiket jelent.
Mivel augusztusi hazautazásunk előtt nem sokkal megleltük Zoli régen elveszettnek hitt darts-nyilait, gondoltuk jó ötlet volna hazavinni neki (ő is éppen otthon tartózkodott Magyarországon), hagy örüljön. A reptéren a szigorú ember nem tartotta annyira jó ötletnek, szemem láttára dobta ki a kukába. Ezért még ennél is jobb ötletnek tűnt szülinapján egy új készlet nyíllal meglepni Zolit. Az alábbi képeken az ajándékozás pillanatait vélhetjük felfedezni.

Kicsit ugyan kellemetlen érzés volt a lakásba lépés pillanatában észrevenni az új nyilakkal teletűzdelt céltáblát, de a fene gondolta volna, ha hónapokig kibírta nélkülük, majd pont a szülinapja előtt fog bevásárolni magának darts-készletet. Ezért később újabb ajándékötlettel kellett előrukkolni, de ne szaladjunk ennyire előre.
A többnyire esős idő ellenére szerencsénk volt: akár hányszor sétálni indultunk, mindig elállt. A gyerekeknek nagyon tetszett az egyetem egyik épületének előterében, kavics gyanánt szétszórt kékes-lilás üvegszilánk, szerencsére valamiképp minden egyes darab le volt gömbölyítve.

Az Egyesült Királyságban valószínűleg Coventry a legrondább város építészetileg, talán még Szolnokon is túltesz a régi, igénytelen, gusztustalan vasbeton épületeivel. Legtöbbjük szürke, koszos, dögunalmas, odahaza szocreálnak hívják, itt nem tudom minek. Mindezért alapvetően a németek okolhatók, akik az itt található autógyárak miatt porig bombázták a város nagy részét, ezért háború előtti épületekből csak elvétve akad, kiváltképp a belvárosban. Ezen bombázások emlékét őrzi a régi katedrális, legalábbis ami megmaradt belőle:

Ez a templom belseje, a tetőből hiányzik, valójában csak egy héj, ami megmaradt az eredeti épületből. A bal felső sarokban lévő tetőszerkezet már az új templomhoz tartozik, amit szorosan a régi mellé építettek.

Egy szűk csigalépcső maradványa... Kívülről sikerült egy viszonylag ép, hangulatos sarkot is találni.

Itt együtt látható a két templom.

Folyt. köv.