Kirándulás a Godstone farmra

 

 

 
 
 

 

 

Húsvéti tojás vadászat

Már jó előre kitaláltuk, hová rejtjük majd a meglepiket (vagyis a Nyúl hova rejtse), de az időjárás majdnem meghiúsította az egészet, mert Húsvét reggelén rendesen esett az eső. Így aztán nem kapkodtuk el a felkelést, és mire a megreggeliztünk, elkészültünk, az eső is elállt. Minden nedves volt persze, de legalább nem esett, és ez ebben az országban már igen kedvezőnek számít, úgyhogy szóltam is a Nyúlnak, jöhet rejtegetni. Mivel nem lehetett tudni, hány percünk van a következő esőig, azt beszéltük meg Ivivel, hogy amikor már a meglepik kb. 3/4 részét eldugta a Nyúl, akkor én majd hazaszólok telefonon, hogy készülődhetnek a gyerekek. Mire felöltöznek, elindulnak, a rejtekhelyre sétálnak, addigra a rejtegetés is meglesz.

Nos erre a számításra majdnem ráfáztunk, mert a gyerekek olyan izgatottak voltak, hogy az átlagosan 8-10 perces öltözködés most csak másodpercekben volt mérhető, akár csak a séta, mert mihelyt észrevettek, kosárkát és nylonzacskót lobogtatva rohantak végig az utcán.

Kicsit sajnálták, hogy a Nyúl már elment a többi gyerek ajándékát rejtegetni, de a lényeg, hogy már nem kellett várni, és azonnal neki láthattak kutakodni.

  

Az első tojást persze Boti találta. Nem sokkal később (kis segítséggel) Emma is sikerrel járt.

 

A Nyúl cseles volt, tüskés bokrokba is rejtett néhány csokit.

 

De aki igazán elszántan vadászott, azon nem lehetett kifogni. Természetesen meg kellett vizsgálni mit talált a másik.

 

A sokadik kör után még mindig volt mit találni, a vadászok fáradhatatlanul keresgéltek.

Az éjszakai szélvihar segített a Nyúlnak: a letörött tulipánok kelyhe remek rejtekhelynek bizonyult.

 

A végén mindenki nagyon boldog volt, ez a csokivadászat igazán jól sikerült!