A következő néhány blogbejegyzést néhány hónap késéssel írom, de azért igyekszem behozni magam, és többé nem fordul elő.
Szeptemberben kétszer is meglátogattuk Zolit és Julcsit, igaz, a második alkalommal csak hármasban támadtunk: a gyerekek és én. Ivit otthon hagytuk, hogy tanulhasson az októberben esedékes vizsgájához. Ennek a vizsgának sikerülnie kell ahhoz, hogy szerződéses ügynöke lehessen az EU-nak, ami normális fizetést, fizetett szabadságot, meg ilyesmiket jelent.
Mivel augusztusi hazautazásunk előtt nem sokkal megleltük Zoli régen elveszettnek hitt darts-nyilait, gondoltuk jó ötlet volna hazavinni neki (ő is éppen otthon tartózkodott Magyarországon), hagy örüljön. A reptéren a szigorú ember nem tartotta annyira jó ötletnek, szemem láttára dobta ki a kukába. Ezért még ennél is jobb ötletnek tűnt szülinapján egy új készlet nyíllal meglepni Zolit. Az alábbi képeken az ajándékozás pillanatait vélhetjük felfedezni.
Kicsit ugyan kellemetlen érzés volt a lakásba lépés pillanatában észrevenni az új nyilakkal teletűzdelt céltáblát, de a fene gondolta volna, ha hónapokig kibírta nélkülük, majd pont a szülinapja előtt fog bevásárolni magának darts-készletet. Ezért később újabb ajándékötlettel kellett előrukkolni, de ne szaladjunk ennyire előre.
A többnyire esős idő ellenére szerencsénk volt: akár hányszor sétálni indultunk, mindig elállt. A gyerekeknek nagyon tetszett az egyetem egyik épületének előterében, kavics gyanánt szétszórt kékes-lilás üvegszilánk, szerencsére valamiképp minden egyes darab le volt gömbölyítve.
Az Egyesült Királyságban valószínűleg Coventry a legrondább város építészetileg, talán még Szolnokon is túltesz a régi, igénytelen, gusztustalan vasbeton épületeivel. Legtöbbjük szürke, koszos, dögunalmas, odahaza szocreálnak hívják, itt nem tudom minek. Mindezért alapvetően a németek okolhatók, akik az itt található autógyárak miatt porig bombázták a város nagy részét, ezért háború előtti épületekből csak elvétve akad, kiváltképp a belvárosban. Ezen bombázások emlékét őrzi a régi katedrális, legalábbis ami megmaradt belőle:
Ez a templom belseje, a tetőből hiányzik, valójában csak egy héj, ami megmaradt az eredeti épületből. A bal felső sarokban lévő tetőszerkezet már az új templomhoz tartozik, amit szorosan a régi mellé építettek.
Egy szűk csigalépcső maradványa... Kívülről sikerült egy viszonylag ép, hangulatos sarkot is találni.
Itt együtt látható a két templom.
Folyt. köv.
Szeptemberben kétszer is meglátogattuk Zolit és Julcsit, igaz, a második alkalommal csak hármasban támadtunk: a gyerekek és én. Ivit otthon hagytuk, hogy tanulhasson az októberben esedékes vizsgájához. Ennek a vizsgának sikerülnie kell ahhoz, hogy szerződéses ügynöke lehessen az EU-nak, ami normális fizetést, fizetett szabadságot, meg ilyesmiket jelent.
Mivel augusztusi hazautazásunk előtt nem sokkal megleltük Zoli régen elveszettnek hitt darts-nyilait, gondoltuk jó ötlet volna hazavinni neki (ő is éppen otthon tartózkodott Magyarországon), hagy örüljön. A reptéren a szigorú ember nem tartotta annyira jó ötletnek, szemem láttára dobta ki a kukába. Ezért még ennél is jobb ötletnek tűnt szülinapján egy új készlet nyíllal meglepni Zolit. Az alábbi képeken az ajándékozás pillanatait vélhetjük felfedezni.
Kicsit ugyan kellemetlen érzés volt a lakásba lépés pillanatában észrevenni az új nyilakkal teletűzdelt céltáblát, de a fene gondolta volna, ha hónapokig kibírta nélkülük, majd pont a szülinapja előtt fog bevásárolni magának darts-készletet. Ezért később újabb ajándékötlettel kellett előrukkolni, de ne szaladjunk ennyire előre.
A többnyire esős idő ellenére szerencsénk volt: akár hányszor sétálni indultunk, mindig elállt. A gyerekeknek nagyon tetszett az egyetem egyik épületének előterében, kavics gyanánt szétszórt kékes-lilás üvegszilánk, szerencsére valamiképp minden egyes darab le volt gömbölyítve.
Az Egyesült Királyságban valószínűleg Coventry a legrondább város építészetileg, talán még Szolnokon is túltesz a régi, igénytelen, gusztustalan vasbeton épületeivel. Legtöbbjük szürke, koszos, dögunalmas, odahaza szocreálnak hívják, itt nem tudom minek. Mindezért alapvetően a németek okolhatók, akik az itt található autógyárak miatt porig bombázták a város nagy részét, ezért háború előtti épületekből csak elvétve akad, kiváltképp a belvárosban. Ezen bombázások emlékét őrzi a régi katedrális, legalábbis ami megmaradt belőle:
Ez a templom belseje, a tetőből hiányzik, valójában csak egy héj, ami megmaradt az eredeti épületből. A bal felső sarokban lévő tetőszerkezet már az új templomhoz tartozik, amit szorosan a régi mellé építettek.
Egy szűk csigalépcső maradványa... Kívülről sikerült egy viszonylag ép, hangulatos sarkot is találni.
Itt együtt látható a két templom.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése