2009. február 5., csütörtök

Karácsony - 2008.12.26



A tavalyi Karácsonyhoz hasonlóan az ideit is a UK-ben töltöttük. Sajnos ilyenkor nagyon drága a repülőjegy, nyolc repülőjegy pedig még drágább.
Dóri dolgozott az ünnepek alatt Dublinban, Zoliék hazautaztak Magyarországra, ezért most nem volt együtt a család, de Anyuék meglátogattak bennünket. Úgysem látták még, hol, és hogyan lakunk, meg, hogy hol. Eszembe is jutott, hogy vén korukra milyen világlátott polgárokká válnak, lassan többet járnak repülővel, mint autóval.
Természetesen rengeteg ajándékkal érkeztek, pedig Zsani és Zoli ajándékaitól már eleve roskadozott mindkét szekrényünk teteje, úgyhogy a nap fénypontja az ajándékozás volt. A gyerekeknek azért, mert már egy hónapja várták, nekünk pedig azért, mert láttuk mennyire örültek a játékoknak. A nagymamának, meg a nagypapának is örültek, de azért a játékoknak jobban (legalábbis aznap este). Íme az este képei:

Itt látható a "karácsonyfánk" is, ami olyan ronda volt, hogy már majdnem szép. Természetesen szerettünk volna egy igazán szép fát venni, ezért elmentünk az Argosba két héttel karácsony előtt. A katalagusban százféle, igazán mutatós karácsonyfa közül lehetett választani. Ezért eléggé meglepődtünk, mikor kiderült, hogy már elfogytak nem csak az olcsó és szép fák, de a drága és szép, az olcsó és csúnya, valamint a drága és csúnya fák is. A díszítésekkel ugyanez volt a helyzet. Otthon aztán szétnéztünk, honnan lehetne még karácsonyfát rendelni, de mindenhol elfogyott már, kivéve az Amazont, meg az Ebayt, itt még volt 1-2 típus. Nos, a miénk természetesen Kínában készült, és a képen, mikor megrendeltem, egyáltalán nem ilyen színe volt. Biztos rosszul volt beállítva a fehéregyensúly a fakupec gépén. No mindegy, jövőre már novemberben megvesszük a fát, az biztos.



Már nagyon jól jött az új alvómellény, immár mindketten kinőtték a 4 évvel ezelőtti, Botinak készült példányokat. A cicának is nagy a sikere, bár manapság már többnyire a játéksütőben tölti ideje nagy részét.



A "szemlátó" azóta is nagy népszerűségnek örvend, a LEGO-autó sajnos romjaiban hever. Kétszer összeraktam, a harmadikkal várok pár évet még.





Wall-E-val Apunak meg kellett küzdeni rendesen, de megérte: még hetek múlva is a kedvenc játéka maradt Botinak. Mára vesztett kicsit vonzerejéből, lehet azért, mert nem bírta a kiképzést, és a lábai már csak korlátozottan működnek.

Nincsenek megjegyzések: