2010. március 6., szombat

2009.11.01. Szülinapok Zsanival

Fura, valahogy úgy gondoltam, hogy a hugom mindig 30 év alatti marad, és nem! Eljött az a pillanat, amikor velem egy X-be került, és mi lányok, egyesült erővel fújhattuk el az ünnepi tortán lévő szerény számú gyertyát.

Nem tudom, ki hogy van vele, én nem szeretem ajándék-vásárlással stresszelni az ünnepeket, ha felnőttekről van szó. (Gyerekeknek szeretek vásárolni.) Tudom, ez renitensen hangzik, meg talán egy kicsit lustán is, de ha nagyon magamba nézek, már jó ideje azt érzem, hogy nincs elég időm a családomra, a barátaimra, kedves ismerősökre. Így aztán a legtöbb, ami nekem adható (remélem vice versa) az az együtt töltött idő. Imádok főzni a vendégeknek, és imádom, amikor megesszük a finom fogásokat. A teríték profizmusa már korántsem köt le ennyire, és nemigazán tudok azonosulni a mindenkinek-ugyanolyan-kanál/villa/kés/tányér elvárással sem. Lazán és boldogan várom a vendégeket, és alig várom, hogy meglegyen a főétel-desszert-kávé-rágcsa-beszélgetés hangulata. Zsaniékkal megegyeztünk, hogy csak kerek ünnepeken adunk ajándékot, így most volt ajándékbontás is. Olyan felnőtt-a-felnőttnek ajándék, ami kivételesen sikert okozott. :-) Karesz sajnos nem tudott eljönni a munkahelyi elfoglaltságok miatt, pedig neki is szülinapja volt, de azért örült a képeslapnak és az idézetnek, na meg Cicu és Boti rajzainak. Mindezekre azonban még egy hónapot várnia kellett, mert Zsani elfelejtette hazavinni. :-D



Nincsenek megjegyzések: