Íme az új házunk Londonban

Másfél év után, a szerződésünk lejártával végre elköltözhettünk az eddig bérelt oduból, ahol azért minden gond ellenére jól éreztük magunkat. Az eddigi 1 hálós, sötét, kb. 50 m2-es lakás után sikerült találni egy 3 hálós, napos, óriásinak tűnő házat, pici kerttel. Közelebb van Ivi munkahelyéhez, és a kondérhoz, de messzebb van iskolától. Íme, így néz ki:


Tipikus brit házikó, a bejárat folyosóra nyílik, fent vannak a hálók és a fürdőszoba, lent pedig jobbra egy wc, balra a konyha és a nappali, a folyosó végén pedig egy fél szobányi kamra.


A konyha nagy, rengeteg fény éri a kert felől. A tolóajtó üvegét naponta lehetne takarítani a gyerekek miatt, de takarítsa, akinek hat anyja van. Ha türelmesen kivárom az idejét, már függönyt sem kell venni. A kert pici, de rendezett, ami az itteni kertek 90%-áról nem mondható el. Végre lehet teregetni az udvarra, és nem kell aggódni amiatt, hogy a szomszéd rossz szemmel nézi, amikor a gyerekek véres harcot vívnak a bokrokkal.


A nappali szintén az udvarra néz, az egyik hosszú oldala szinte végig ablak. Van egy pici elektromos kandallónk is, amiről az első napokban kiderült, hogy csak a világítás működik benne, a fűtés nem. Jeleztem is egyből a karbantartó cégnek. Zoliék látogatásakor az is kiderült, hogy csupán arrébb kell mozdítani egy takaró-lemezt, hogy tudja hová lökni a meleget, és akkor már a fűtés is működik...

És íme az ebédlőasztal, ami az előző helyen elfoglalta a nappali negyedét, most szinte picinek tűnik. Az emeleten a legkisebb szobát neveztük ki vendégszobának.

Ez a hálónk, végre akad rendes szekrény is a ruháknak.


A gyerekszoba is szuper, bőven elférnek a játékok is. A vártnál sokkal könnyebben rá lehetett venni a manókat, hogy immár a saját szobájukban aludjanak, bár hajnalban azért hol egyik, hol másik megjelenik, és olyankor cserélünk.