A költözés után pár nappal, az egyik éjszaka Ivi vette észre a vadállatot a kertben. Láthatólag ennivalót keresett, körbeszaglászott, majd elment. A Telegraph Place-en is voltak rókák olykor, de ott a farm és park közelségével magyaráztuk, és mindig tisztes távolságot tartottak. Ez meg egészen közel jött, még a tolóajtón is bekukkantott. Nem tudtuk hirtelen, hogy jó-e az nekünk, hogy van egy rókánk, vagy rossz. Mert terjeszthet mindenféle kórságot, meg széttúrhatja a kertet, oda is piszkíthat bárhová. Viszont a gyerekeknek nagyon tetszik, természetesen Vuk a neve, illetve olykor Rókica. Emmának róka-cica.
Ivi utána nézett a neten, mi a pálya rókákkal, erre kiderült, hogy ez nem is akármilyen róka, hanem ún. urban fox. London egyik legnagyobb problémája a szemét, illetve annak nem megfelelő tárolása, szállítása. Egyszerűen túl sok itt az ember, az illetékes szervek nem győzik a szemetet szállítani. Ezért az egész városban rengeteg a patkány, és az egér. Van ismerősünk, aki egy nagyon nívós étteremben dolgozott a City-ben. Náluk annak ellenére volt mindennapos vendég a patkány, hogy havonta irtották őket. Konkrétan az mesélte, hogy az esti hangulatvilágítás kellett ahhoz, hogy a vendégek ne vegyék észre az állatokat, mert azok már nem csak a raktárba, meg a konyhába merészkedtek be, hanem az étterembe is. Szóval a londoni rágcsálók egyetlen hatékony ellenszere a róka, melyek állítólag szép számmal megtalálhatók szerte a városban, hála a patkányoknak. Semmilyen betegséget nem terjesztenek (a veszettség az itteni populációra nem jellemző), az ürülékük sem veszélyes, mint a macskáé (bár én még nem találkoztam vele, a dolgát biztosan a szomszédnál végzi el), felfalják a rágcsálókat, a lárvákat, meg az ehető szemetet is. Szóval nagyon hasznosak, és azért lett urbar fox a nevük, mert már nem félnek az embertől, alkalmazkodtak a városi élethez. Egyetlen hátrányuk azért van: állítólag párzás idején borzasztóan hangosak.
Úgyhogy úgy néz ki, választani kell: vagy patkány van a kertben, vagy róka. Mivel a miénk nagyon jópofa kis állat, határozottan szebb, mint egy patkány, úgy döntöttünk maradhat. Sőt, ha két napig nem tűnik fel, már aggódik a család, hogy mi lehet vele.
Valószínűleg fiatal példány még, vagy nőstény, mert a régi helyünkön tőle jóval nagyobb rókákkal is találkoztunk.
Mostanra egészen megszokott minket, már nem csak éjszaka jön, és tényleg nagyon közel merészkedik, így le tudtam fényképezni.
Rendkívül játékos, pont, mint egy kölyökkutya: játszik a labdával, a moppal, csipeszekkel, vagy bármivel, amit talál. Az egyik lábtörlőnket már megrágta, Ivi bőrből készült Scholl papucsának jobb felét pedig simán ellopta az átkozott. Julcsi reménykedett benne, hogy visszahozza, de nem. Ez nem olyan róka.
Ivi utána nézett a neten, mi a pálya rókákkal, erre kiderült, hogy ez nem is akármilyen róka, hanem ún. urban fox. London egyik legnagyobb problémája a szemét, illetve annak nem megfelelő tárolása, szállítása. Egyszerűen túl sok itt az ember, az illetékes szervek nem győzik a szemetet szállítani. Ezért az egész városban rengeteg a patkány, és az egér. Van ismerősünk, aki egy nagyon nívós étteremben dolgozott a City-ben. Náluk annak ellenére volt mindennapos vendég a patkány, hogy havonta irtották őket. Konkrétan az mesélte, hogy az esti hangulatvilágítás kellett ahhoz, hogy a vendégek ne vegyék észre az állatokat, mert azok már nem csak a raktárba, meg a konyhába merészkedtek be, hanem az étterembe is. Szóval a londoni rágcsálók egyetlen hatékony ellenszere a róka, melyek állítólag szép számmal megtalálhatók szerte a városban, hála a patkányoknak. Semmilyen betegséget nem terjesztenek (a veszettség az itteni populációra nem jellemző), az ürülékük sem veszélyes, mint a macskáé (bár én még nem találkoztam vele, a dolgát biztosan a szomszédnál végzi el), felfalják a rágcsálókat, a lárvákat, meg az ehető szemetet is. Szóval nagyon hasznosak, és azért lett urbar fox a nevük, mert már nem félnek az embertől, alkalmazkodtak a városi élethez. Egyetlen hátrányuk azért van: állítólag párzás idején borzasztóan hangosak.
Úgyhogy úgy néz ki, választani kell: vagy patkány van a kertben, vagy róka. Mivel a miénk nagyon jópofa kis állat, határozottan szebb, mint egy patkány, úgy döntöttünk maradhat. Sőt, ha két napig nem tűnik fel, már aggódik a család, hogy mi lehet vele.
Valószínűleg fiatal példány még, vagy nőstény, mert a régi helyünkön tőle jóval nagyobb rókákkal is találkoztunk.
Mostanra egészen megszokott minket, már nem csak éjszaka jön, és tényleg nagyon közel merészkedik, így le tudtam fényképezni.
Rendkívül játékos, pont, mint egy kölyökkutya: játszik a labdával, a moppal, csipeszekkel, vagy bármivel, amit talál. Az egyik lábtörlőnket már megrágta, Ivi bőrből készült Scholl papucsának jobb felét pedig simán ellopta az átkozott. Julcsi reménykedett benne, hogy visszahozza, de nem. Ez nem olyan róka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése