A második napot a British Museum-ra szántuk, hajóval mentünk a belvárosig. Az otthoni viszonyokból kiindulva arra gondoltunk, így készíthetünk majd néhány szép képet, a hajó úgyis lassan csordogál. Ez a katamarán, amivel utaztunk viszont úgy tépett a vizen mint egy torpedó. Hihetetlen volt, a nagyjából egy órásra tervezett hajókázásunk nem tartott tovább 20 percnél. Azért sikerült néhány képet készíteni:
Éppen áthaladtunk a Tower Bridge alatt.
A híd lábánál, az északi oldalon áll a híres-hírhedt Tower, ami palota, erőd és börtön is egyben.
Ilyen közel haladtunk el Őfelsége Belfast nevű, 1965-ben kiszuperált hadihajója mellett, ami állítólag komoly csapásokat mért a német hadiflottára a II. világháborúban, és jelentős szerepe volt a partraszálláskor is.
Sajnos nem tudtam kideríteni, mi ez az épület, de jól nézett ki.
Amilyen impozáns a British Museum épülete, annyira csalódtunk magában a múzeumban. A prospektusok szerint több, mint 13 millió műtárgy van itt kiállítva. Talán ez a fő probléma. Hatalmas termek vannak tele pl. fáraó-fejekkel, kisebb-nagyobb egyiptomi uralkodók szobraival. Ugyanez elmondható a görögökről, és a rómaiakról is. A műveletlen suttyóknak, mint amilyen én is vagyok, nem mond túl sokat egy orr nélküli 3 tonnás gránitfej, ami az egyiptomi óbirodalom akárhányadik, kimondhatatlan nevű fáraóját hivatott ábrázolni. Jó lenne némi információhoz jutni arról, mit csinált az a jóember életében, kit győzött le, melyik templomot építette, uralkodása alatt virágzott, vagy éppen hanyatlott-e az ország, stb.
A nagy ókori kultúrák termeit becsületből végigjártam, de őszintén szólva nem lettem okosabb szinte semmivel. Persze az élményt nagyban befolyásolta a hatalmas tömeg, mindenki mindent le akart fényképezni, ezért aztán alig lehetett haladni, cserébe pácolódhadtunk a saját levünkben, mert a légkondi vagy nem működött, vagy át volt állítva téli üzemmódra.
Üdítő kivételt jelentett a Japán és Korea történetét bemutató két kis terem, melyek ugyan a kutyát sem érdekelték, de éppen ezért kellemesen hűs volt a levegő, csupán evégett is megérte bemenni. Mellesleg itt a sokkal kevesebb műtárgy miatt a szervezők kénytelenek voltak látványosan, ötletesen berendezni a termeket, és bőséges információt mellékelni szinte minden tárgyhoz. Az elrabolt egyiptomi műkincsek legalább felét nyugodtan vissza lehetne adni, a maradékhoz mellékelni némi okosságot is, és máris sokkal élvezhetőbb lenne a múzeum. Nem is értem, miért nem kérdeztek meg erről engem előbb.
Ja, az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy jópénzért mindenki bérelhet egy telefon-szerű eszközt, ami amolyan magán-idegenvezetőként körbevezet, és elmondja a fontosabb műtárgyakra vonatkozó információkat. Lehet legközelebb ki kellene próbálni.
A nagy ókori kultúrák termeit becsületből végigjártam, de őszintén szólva nem lettem okosabb szinte semmivel. Persze az élményt nagyban befolyásolta a hatalmas tömeg, mindenki mindent le akart fényképezni, ezért aztán alig lehetett haladni, cserébe pácolódhadtunk a saját levünkben, mert a légkondi vagy nem működött, vagy át volt állítva téli üzemmódra.
Üdítő kivételt jelentett a Japán és Korea történetét bemutató két kis terem, melyek ugyan a kutyát sem érdekelték, de éppen ezért kellemesen hűs volt a levegő, csupán evégett is megérte bemenni. Mellesleg itt a sokkal kevesebb műtárgy miatt a szervezők kénytelenek voltak látványosan, ötletesen berendezni a termeket, és bőséges információt mellékelni szinte minden tárgyhoz. Az elrabolt egyiptomi műkincsek legalább felét nyugodtan vissza lehetne adni, a maradékhoz mellékelni némi okosságot is, és máris sokkal élvezhetőbb lenne a múzeum. Nem is értem, miért nem kérdeztek meg erről engem előbb.
Ja, az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy jópénzért mindenki bérelhet egy telefon-szerű eszközt, ami amolyan magán-idegenvezetőként körbevezet, és elmondja a fontosabb műtárgyakra vonatkozó információkat. Lehet legközelebb ki kellene próbálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése