Nagyon hiányoznak a gyerekek. Csendes nélkülük a lakás, nincs felelősség, akár lustálkodni is lehetne, de még az sem esik annyira jól. Ezért eldöntöttem, hogy a nyaralásuk alatt keresek nekik olyan helyeket, ahová együtt elmehetünk, valamilyen szép vízpartot, vagy egy érdekes természeti látványosságot, esetleg delfinekkel, de mindenképpen dinókkal. Így jutottam el Isle of Wight szigetére képzeletben (és az internet-en), ahol nem csak dinópark van...
A gyönyörű sziget, VIII. Henrik és Viktória királynő kedvenc tartózkodási helye, Isle of Wight, Anglia déli partja előtt fekszik, Portsmouth-tól kb. 8 km-re. A sziget jellegzetes angol beépítéséről (az egyes épületek között kisebb-nagyobb közök vannak, és a nagyjából hasonló tömegű épületek egyik rövid homlokzatukkal az utcavonalra, hossztengelyükkel pedig arra merőlegesen épülnek), és 60 mérföld hosszú homokos strandjairól ismert. A képeket és a leírást látva nem kellett sok, hogy eldöntsem: megkérem szépen a férjemet, vigyen el oda. Le is foglaltam szerdán a szállodát, este szembesítettem Gábort a tényekkel, szombaton pedig elindultunk. :-) Iszonyat rossz időt kaptunk, ennek ellenére Portsmouth-ban nagyon jól éreztük magunkat: finomat ettünk egy olasz étteremben, és élveztük az ősi kikötőváros, egyben Charles Dickens szülővárosa illatát, színeit, hangjait és a hajók látványát.
A késői kompindulás miatt csak 7-re értünk egy gyönyörű kisvárosban, Ryde-ban található, szutyok kis hotelbe, ami másnap reggel fél tízig (reggeli és kicsekkolás) az Üvegtigris illúzióját keltette bennünk. Hihetetlen, hogyan kaphat egy háromcsillagos hotel bármilyen minősítést olyan szolgáltatásért, amelynek megbüntetéséért, aztán bezáráséért az ÁNTSZ ölre menne. A szombati rossz idő és a strandpapucsos, rommá tetovált pincér által felszolgált english breakfast (hagyományosan: szalonna, sült krumpli, egy fél paradicsom, főzött vagy grillezett véres kolbász (black pudding), sült bab és gomba, tojás, pirítós, amit most már inkább csak hétvégén esznek a britek, viszont az éttermek 80%-kában
este 5-ig is rendelhetsz belőle) éles ellentetéteként kellemes meglepetésként ért bennünket a közeli kisváros Sandown fehér sziklájának (Whitecliff Bay) és tengerpartjának szépsége. Felsétáltunk egészen a szikla tetejére, ahol már olyan szél fújt, hogy komolyan figyelni kellett a testi épségünkre. A 2. Világháború alatt itt működött Anglia egyik legjobb kódoló és dekodoló állomása, amelyen Őfelsége Haditengerészete női állománya szolgált. Sandown-ból Shanklinba mentünk tovább. Mindkettőnk szerint ez volt a hétvége csúcspontja: itt is gyönyörű tengerpart, hangulatos házak és fogadók vártak ránk, valamint Chine. Chine egy természetes hasadék, amit a tenger vájt ki homokkőből. 150 lábbal a tengerszint felett kezdődik ez az egyre mélyebbre kísérő, vízesésekben, 150 féle vadon élő növényben és mohában gazdag, nyugalmat árasztó völgy. Itt egy viktorián stílusban kialakított teaházban többet megtudhattunk a sziget történelméről, többek között, hogy Chine volt a 2. világháború alatt Őfelsége tengerészgyalogosai edzőterepe. Chine megnézése után Shanklin-ben sétálgattunk.
A gyönyörű sziget, VIII. Henrik és Viktória királynő kedvenc tartózkodási helye, Isle of Wight, Anglia déli partja előtt fekszik, Portsmouth-tól kb. 8 km-re. A sziget jellegzetes angol beépítéséről (az egyes épületek között kisebb-nagyobb közök vannak, és a nagyjából hasonló tömegű épületek egyik rövid homlokzatukkal az utcavonalra, hossztengelyükkel pedig arra merőlegesen épülnek), és 60 mérföld hosszú homokos strandjairól ismert. A képeket és a leírást látva nem kellett sok, hogy eldöntsem: megkérem szépen a férjemet, vigyen el oda. Le is foglaltam szerdán a szállodát, este szembesítettem Gábort a tényekkel, szombaton pedig elindultunk. :-) Iszonyat rossz időt kaptunk, ennek ellenére Portsmouth-ban nagyon jól éreztük magunkat: finomat ettünk egy olasz étteremben, és élveztük az ősi kikötőváros, egyben Charles Dickens szülővárosa illatát, színeit, hangjait és a hajók látványát.
A késői kompindulás miatt csak 7-re értünk egy gyönyörű kisvárosban, Ryde-ban található, szutyok kis hotelbe, ami másnap reggel fél tízig (reggeli és kicsekkolás) az Üvegtigris illúzióját keltette bennünk. Hihetetlen, hogyan kaphat egy háromcsillagos hotel bármilyen minősítést olyan szolgáltatásért, amelynek megbüntetéséért, aztán bezáráséért az ÁNTSZ ölre menne. A szombati rossz idő és a strandpapucsos, rommá tetovált pincér által felszolgált english breakfast (hagyományosan: szalonna, sült krumpli, egy fél paradicsom, főzött vagy grillezett véres kolbász (black pudding), sült bab és gomba, tojás, pirítós, amit most már inkább csak hétvégén esznek a britek, viszont az éttermek 80%-kában
este 5-ig is rendelhetsz belőle) éles ellentetéteként kellemes meglepetésként ért bennünket a közeli kisváros Sandown fehér sziklájának (Whitecliff Bay) és tengerpartjának szépsége. Felsétáltunk egészen a szikla tetejére, ahol már olyan szél fújt, hogy komolyan figyelni kellett a testi épségünkre. A 2. Világháború alatt itt működött Anglia egyik legjobb kódoló és dekodoló állomása, amelyen Őfelsége Haditengerészete női állománya szolgált. Sandown-ból Shanklinba mentünk tovább. Mindkettőnk szerint ez volt a hétvége csúcspontja: itt is gyönyörű tengerpart, hangulatos házak és fogadók vártak ránk, valamint Chine. Chine egy természetes hasadék, amit a tenger vájt ki homokkőből. 150 lábbal a tengerszint felett kezdődik ez az egyre mélyebbre kísérő, vízesésekben, 150 féle vadon élő növényben és mohában gazdag, nyugalmat árasztó völgy. Itt egy viktorián stílusban kialakított teaházban többet megtudhattunk a sziget történelméről, többek között, hogy Chine volt a 2. világháború alatt Őfelsége tengerészgyalogosai edzőterepe. Chine megnézése után Shanklin-ben sétálgattunk.
Ez Portsmouth történelmi kikötője
Tengerparti képek Sandown-ban
Jellegzetes házak Shanklinben
A vízesés felett az a pici kunyhó a Chine bejárata
Minden sötétzöld, párás, talán az országban összesen nincs ennyi fa, mint ebben a völgyben. Az igaz, hogy itt viszont nincs birka.
Hazaérve egy gyönyörű, széles szivárvány fogadott bennünket a házunk fölött.
Hazaérve egy gyönyörű, széles szivárvány fogadott bennünket a házunk fölött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése