Egész héten szuper idő volt, olykor 25 C feletti hőmérséklettel, rengeteg napsütéssel. Bár a Londoni időjárás távolról sem olyan elviselhetetlen, mint sokan hiszik, de azért az ilyen hőség itt nem mindennapos. El is határoztuk, ha kitart a hétvégén is, akkor strandolni megyünk. Hogy a gyerekeknek még izgalmasabb legyen, közös kirándulást szerveztünk Anitáékkal.
Megkérdeztem George-ot a szomszédban, melyik a legközelebbi homokos tengerpart, amit érdemes útba ejteni, de Anita keresztülhúzta a terveket. Ragaszkodott Southend-hez, mert az van a legközelebb. Úgyhogy végül oda indultunk, gondolván, hogy a strand az strand, legfeljebb fél London ott lesz. A lényeg, hogy a gyerekek jót tudnak majd játszani.
Ilyen volt a part, egyáltalán nem volt tömeg, és a gyerekek nagyon élvezték a játékot.
Emmát sajnos picit megkapta a nap, nem volt elég a 30 faktorszámú kence neki...
No, ez a kép némiképp árulkodik arról, miért fogadtam meg, hogy erre a helyre többet be nem teszem a lábam...
Southend igazából még nem tengerpart, a Temze torkolatában fekszik, ahol a folyó szépen elteríti a hordalékot, azaz irdatlan mennyiségű sarat. Amikor megérkeztünk, éppen dagály volt, ezért csupán annyit vettünk észre, hogy elég keskeny a homokos part, de arra gondoltam, majd levonul kicsit a víz, és akkor remek lesz. Hát, a víz le is vonult, legalább 200 méternyi széles sávban sártengert hagyva maga után. Ezért innentől kezdve még csak kezet sem tudtunk mosni, mert nyilván senkinek sem volt kedve átgázolni az undorító iszapon. Fürdőzésről, pancsolásról szó sem lehetett. Soha nem sikerült még ilyen borzasztó helyre keveredni strandolásból kifolyólag, órákig izzadtunk a napon, a víztől pedig 200 méternyi dzsuva választott el...
Csak azon csodálkozom, a népek vajon milyen megfontolásból mennek vissza ide újra, meg újra, hiszen víz nélkül izzadni a legközelebbi parkban is lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése