Ivett kifigyelte, hogy nem messze tőlünk van egy ún. dínópark, ami az őshüllők bemutatása mellett rendelkezik még 3-4 cseppkőbarlanggal, meg egy mintafarmmal, ahol szabadon tartják az állatokat, valamint van egy rekonstruált falu a vas-korszakból. Szóval elég érdekesnek tűnt ahhoz, hogy elmenjünk, annál is inkább, mert Boti még éppen benne van a dínós-korszakában, bár már kezd egy kicsit lecsengeni nála. Persze nagyon lelkesen várta a hétvégét, már napokkal előtte alig lehetett megnyugtatni, hogy nemsokára tényleg láthatja a dínókat. Botit is, és engem is ért egy-egy súlyos meglepetés, amikor a parkhoz érkeztünk: Boti egyszerűen megrémült a dínók hatalmas méretétől, és attól, hogy hangszórók voltak a belsejükben, és folyamatos hörgések meg visítások hallatszottak bentről, én pedig a belépő árán lepődtem kicsit meg.
A park bejárata
De aztán hamart túlestünk a kezdeti megrázkódtatáson, és beljebb merészkedtünk. Emma és Boti persze rémülten csimpaszkodtak az anyjukba, kellett egy fél óra, mire megbarátkoztak a dínóhangokkal. Tény, hogy nagyon élethűen sikerült ábrázolni őket, és nagyon szép környezetet varázsoltak köréjük. Mindenhol páfrányok, vízesés, ilyesmi, és minden pálma mögött leselkedett valamiféle őslény.
Boti folyamatosan kiabált: -Apa, Apa, ezt nézd meg! Gyere, gyere, ide nézz! Nagyon beleélte magát, tele volt kérdésekkel. Még szerencse, hogy ilyen okos vagyok, és mindenre tudok válaszolni.
A cseppkőbarlangokat is megnéztük, nagyon szép, kiépített, kivilágított utakon lehetett gyönyörködni a cseppkövekben, bár minden, kézzel elérhető cseppkő köré rácsot építettek, hogy ne lehessen letörni.
A mintafarm a dínókhoz hasonló élmény volt a gyerekeknek. Emma már a belépéskor kiszúrta a szabadon legelésző emukat, és "csipp-csipp" csatakiáltással megrohamozta a legközelebbit. Az emu szerencsére békeszerető állat, és inkább odébbállt. Emma nem adta fel ilyen könnyen, mindenképpen meg akart egyet kaparintani, ezért egy ideig körbe-körbe mászkáltunk az emuk között, a pici lány meg teljesen oda volt a boldogságtól. A lovak simogatása után én arra gondoltam, miért ne nézhetnénk meg közelről egy lámát is, az is olyan békés jószágnak tűnik, mint a birka, csak kicsit nagyobb. Botinak, és Emmának is tetszett az ötlet, ezért felnyaláboltam őket, és kiszemeltem egy kölyöklámát, hogy majd jól megsimogatjuk.
Biztos ami biztos, én kezdtem a simogatást, illetve kezdtem volna, de a gonosz lámakölyök olyan szigorúan nézett rám, hogy gyorsan visszakoztam. A láma azonban nem elégedett meg ennyivel, nagyon határozottan felénk lódult, mint ha fel akarna falni. Hirtelen végiggondoltam, hogy vagy gyorsan fejbevágom, de akkor lehet, hogy utána még a gazdával is meg kell küzdenem, legvégül meg Ivettel, hogy miért viselkedtem ilyen barbár módon, vagy elmenekülök a gyerekekkel, ami viszont azt a látszatot kelti, mintha gyáva nyulak lennénk. A "B" verziót választottam, de senki ne gondolja, hogy tényleg beijedtem.
Aztán egy kedves, vörös szőrű kecske kárpótolta a gyerekeket, mert magától oda jött hozzánk, és hagyta magát megsimogatni.
A legagresszívebb állatok a farmon a ludak voltak, Emmát úgy kellett kimenteni közülük.
A következő program vidámpark lesz, de ezzel megvárom, hogy Zoli és Dóri meglátogasson minket, és lehet, hogy a gyerekeket nem is visszük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése