Emily és Amelia, Boti két osztálytársa most töltötték be a 4 évet, és ez alkalommal a szülők közös szülinapi partit rendeztek, amire Boti is kapott meghívót. Mivel szombaton volt az esemény, Ivi megparancsolta, hogy én vigyem a nagyfiút a buliba, nem volt apelláta. Jelmezben kellett menni, Boti Shrek-nek öltözött, én meg nagy darab, jóképű fickónak. Nem tudtuk, mi itt a szokás, ezért vittünk ajándékot, és virágot is a kislányoknak, de kiderült, hogy nem kellett volna: csak az egyik anyukának tudtuk átadni, és ő sem sokat foglalkozott vele.
A város sportcentrumának egyik termét bérelték ki az ünneplésre, szépen feldíszítették, mindenütt lufik, konfetti és szalagok voltak, petárdák durrogtak. Az asztalok roskadoztak a süteményektől, Boti persze egyből enni szeretett volna. Mondtam neki, ha végighallgatta a bohóc és varázsló bácsi mondókáját, utána ehet. Az első pár percben csak az ölemben ücsörgött, onnan nevetett nagyokat a bohócon, de hamar feloldódott, és odaült a többiek közé, figyelte, mit csinálnak a többiek, igyekezett utánozni őket.
Bár nem nagyon beszéli a nyelvet, valahogy mégis mindent elég jól megértett, kivéve azt, amikor a lufikardokért sorba kellett volna állni. Hiába vezényelte a bohóc a sor végére vagy háromszor, rá kellett jöjjön, mindenkinek könnyebb, ha Boti soron kívül kap egy lufikardot. Ezzel aztán a fiúkák előbb egymást püfölték, aztán egy játékos kedvű apukát aprítottak miszlikbe.
1 megjegyzés:
ermiso megjegyzésére utalva: hát ezt én is szeretném tudni, mert a jóképü nem mindig sikerül ... K.
Megjegyzés küldése