A szülinapok alkalmából Zoliék soha nem múlasztják el a látogatást, ilyenkor úgy érezni, teli a lakás, olyan sokan vagyunk (leginkább a lakás döbbenetesen kicsi mérete miatt). Ez jó, a mi gyermekeink nagyon szeretik a nyüzsgést, pláne, ha ők lehetnek a középpontban. Boti szülinapját pár héttel az Emmáét megelőzően tartottuk, ezért most a legszűkebb családi körben ünnepeltünk, illetve Tas és Darell a szomszédból emelték az szülinap hangulatát. Mivel a nagyszülők előre elküldték az ajándékokat, ebben nem volt hiány, de valahogy nem volt olyan hangulatos az ünnep, mint mikor Zoliék is itt vannak, vagy Karácsonykor, amikor szinte az egész család.
Azért így is jól sikerült, de legközelebb majd egyszerre köszöntjük a gyerekeket.
Boti persze ugyanolyan izgatottan fújta a gyertyákat, mintha az övé lett volna. A torta a már említett francia cukrászdából származik.
A rollert nem lehetett megúszni, mióta Boti azzal jár iskolába, neki is kellett egy.
Első londoni barátaink: a szomszéd kisfiú Darell, és anyukája Tasmin, aki éppen akkor vágott le kb. egy méternyit éjfekete, gyönyörű hajából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése